Bob Proctor hangsúlyozta, hogy a szellem mindig a bővülésre és a teljesebb kifejeződésre törekszik. Mi pedig spirituális lények vagyunk, akiken keresztül fejezi ki magát a szellem (Isten, szentlélek, univerzális életenergia bármilyen elnevezést is használj), ezért a legfőbb szándéka, hogy növekedjünk. A Proctor Gallagher-nél mindig arra buzdítjuk az embereket, hogy valami olyasmire törekedjenek, amikor szándékaikat és céljaikat megfogalmazzák, amit igazán szeretnének.
Soha ne elégedj meg azzal, amit korábban elértél vagy olyasmivel, amiről azt gondolod, hogy el tudod érni. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyél boldog az eddigi eredményeiddel, hanem csak azt, hogy azáltal fogsz növekedni, ha fantáziálsz és használod a belső képalkotó képességedet és valami olyasmire törekszel, ami igazán elvarázsol és lázba hoz.
Bob Proctor ezt „C-típusú célnak” nevezi. Ez egy olyan cél, amely arra késztet, hogy feszülj és lépj túl azon, ahol eddig voltál. Az egyik fő ismérve egy ilyen célnak, hogy egyszerre félsz tőle, de közben izgatottá is válsz. A másik ismérve, hogy fogalmad sincs HOGYAN érd el, csak tudod, hogy el fogod érni. Ahogy komolyan foglalkozni kezdesz az új szintre emelkedésed gondolatával, a központi idegrendszered megvadul és a félelem, a kétségbeesés fojtogat. Ismerős? Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy mi zajlik benned és hogyan kezeld. Figyelj, mert nagyon kevesen értik ezt!
A nagy álmom tényleg megrémít?
A probléma az, hogy amikor a legtöbb ember kitűzi a nagy álomcélját, még hozzávetőlegesen sem látja, hogy HOGYAN fogja elérni. Abban a pillanatban, amikor kilép a régi helyzetéből és a cél elérése érdekében cselekszik, szembekerül az aggodalommal, kétséggel, félelemmel és szorongással. Amikor ez megtörténik, két választás van:
- visszamennek a biztonságos komfortzónájukba
- átlépnek a félelmen és tovább folytatják az álmuk megvalósítását
A legtöbben az első lehetőséget választják, mert attól félnek, amit elveszítenek. Ha megállnánk és elgondolkodnának rajta, rájönnének, hogy a legrosszabb, ami történhet velük, általában nem is annyira rossz. A legjobb, ami történhet velük pedig általában a hihetetlenül jó kategóriába esik.
Ebben a bejegyzésben elmagyarázom, mit nevez Bob Proctor a „rémület falának”, ami meggátol. Ha ezt megérted, segíthet neked előre lépni a vágyott célod irányába, ahelyett, hogy visszacsúsznál annak biztonságosnak tűnő ismert világodba.
Mi a csuda történik benned, amikor kilépsz a komfortzónádból?
Az elménknek van egy tudatos, gondolkodó része és egy tudatalatti, érzelmi része. A tudatos elme képes elfogadni vagy elutasítani gondolatokat és új ötletekkel, elképzelésekkel előállni. Az elmének ez az a része, amely lehetővé teszi egy óriási, kezdetben elérhetetlennek tűnő cél létrehozását, majd elfogadását vagy elutasítását.
A tudatalattinak viszont el kell fogadnia mindent, amit adsz neki. Ráadásul nem tud különbséget tenni a valós vagy képzelt dolgok között, tehát ha a tudatos elméd elfogadja ezt a nagy célt, majd folyamatos ismétléssel elülteted ezt a gondolatot a tudatalattidban, akkor elmédnek ez a része már most igaznak fogadja el.
A tudatalatti elme határozza meg azt a rezgést is, amelyben tested van, amely befolyásolja az érzéseidet. A paradigma (azon szokások, minták, programozások sokasága, amelyek meghatározzák az életedben elért eredményeket) szintén a tudatalattiban található.
Vegyük példaként a karrierváltást. Amikor már évtizedeken át dolgoztál egy területen, kialakult egy bizonyos látásmódod vagy gondolkodásod magadról – nevezzük ezt X-típusú gondolkodásnak. Az X gondolat a tudatos elmédben összhangban volt a tudatalattidban élõ hiedelmekkel a szakmáddal kapcsolatban. Amikor azonban előállsz egy új és nagy céllal, például kitűzöd, hogy elindítod a saját vállalkozásodat vagy, mint ahogy én kitűztem, hogy Bob Proctor és Sandy Gallagher programjain keresztül szeretnék segíteni egyéni és vállalati ügyfeleknek, akkor ez egy újfajta gondolat, egy Y-típusú gondolkodást vezetett be.
Amíg ez az Y gondolat a tudatos elmében maradt, nem volt nagy baj, mert amíg nem jutott el a tudatalattiba, nem befolyásolta az érzéseimet. Amikor azonban elkezdtem cselekedni az új elképzelésem szerint és lépéseket tettem, hogy ténylegesen elkezdhessek dolgozni a Proctor Gallagher partnereként érzelmileg is érintetté váltam.
A tudatalattimban egyszerre volt jelen az X és Y-típusú gondolkodásmód, amely úgy viselkedett, mint az olaj és a víz. Nem keveredtek. Ezáltal a központi idegrendszerem elkezdett megőrülni és nekicsapódban a „rémület falának”. Aggódtam, remegtem és azon kezdtem gondolkodni, hogy „Úristen! Mit csináltam most? Hogyan fogom ezt csinálni?” Rendkívül kényelmetlen érzés volt, mert a paradigmám azt akarta, hogy olyan célokat tűzzek ki, amelyek lehetővé tették, hogy ott maradjak a kényelmes, megszokott helyemen és egyáltalán nem akarta, hogy ismeretlen területre tévedjek.
Ez történik mindenkivel, amikor elkezd érzelmileg, tudatalatti szinten is bevonódni egy új elképzelés megvalósítása során, amely kimozdítja a komfortzónájából. Ez az a pont, amikor tovább kell menni és nem szabad visszafordulni.
Nagyon sokan nem bírják ezt az átmeneti állapotot elviselni, következésképp arra korlátozzák magunkat, amit már tudnak és olyan célokat tűznek ki, amelyekről pontosan tudják, hogyan kell elérni. Ez azonban nem fogja megadni a növekedést és a személyes fejlődést.
Hogyan válik hasznodra ez a tudás?
Ha legközelebb egy nagy álmodat vagy elképzelésedet szeretnéd elérni, ahelyett, hogy megpróbálnád kitalálni a „HOGYAN”-t, menj végig az alábbi lépéseken:
- Ismerd fel, hogy egyszerűen elkezdtél dolgozni egy új ötlettel, egy új elképzeléssel, amely egy új Y-típusú gondolkodásmódot is jelent.
- Ez az új gondolat még nem keveredik önmagad régi elképzelésével, az X-típusú kondicionálásoddal.
- Ahelyett, hogy hagynád a régi elképzelést – a régi paradigmát – győzni és megrekednél, inkább hálával megerősítve kezdd el felépíteni a hitedet azáltal, hogy fegyelmezetten újra és újra az új, vágyott célodat a tudatalattidban elülteted.
- Tudd azt is, hogy előfordulhat, hogy visszapattansz a konfortzónádba, amikor nekiütközöl a „rémület falának”, de ha kitartasz új nagy célod elérése mellett előbb utóbb az új elképzelésed válik az új paradigmáddá és átveszi az uralmat.
A félelem és a növekedés kéz a kézben járnak
Egy másik módja annak, hogy megértsük ezt a pszichés folyamatot, hogy felismerjük a négy szakaszát, amelyen keresztül kell mennünk ahhoz, hogy áttörjük a rémület falát, amely gátként emelkedik célunk sikeres megvalósulása előtt.
- szakasz – Rabság Ebben a szakaszban X-típusú eredményeket érsz el, olyanokat, amelyeket a jövőben már nem akarsz. Az eredményeket a tudatalatti X-típusú kondicionálásoddal valósítottad meg. Ezt a szakaszt „rabságnak” nevezzük, mert bár képes vagy ötleteket generálni, továbbra is X-típusú gondolatokat választasz a tudatos elmédbe áramló spirituális erőből.
- szakasz – Gondolkodás Tudatos elméd szintjén létrehozol egy új, nagy célt, egy új elképzelést arról, hogyan élj, mivel foglalkozz stb. vagyis egy új Y-típusú gondolatot. Ebben a szakaszban továbbra is régi X-típusú eredményeket érsz el, hiszen ez a jelenlegi kondicionálásod. Csak tudatos elméddel gondolkodsz az Y-típusú elképzelésről, anélkül, hogy érzelmileg kapcsolódnál hozzá és a tudatalattidba engednéd.
- szakasz – Konfliktus Fontos megérteni, hogy az érzelemmel telített gondolatok szabályozzák azt a rezgést, amelyben vagy vagyis ahogy érzed magadat. A most elért eredményeid abból származnak, ha olyan dolgokat csinálsz, amelyeket tudod, hogyan kell csinálni. Kényelmesen érzed magad abban a rezgésben, amiben vagy, mert minden nap ebben élsz. A konfliktus szakaszában azonban már nemcsak gondolkodsz valami új dolgon; cselekszel és érzelmileg telítődsz az Y-típusú új elképzeléseddel. Abban a pillanatban, amikor az Y-típusú ötletet tudatalatti szinten az X-típusú kondicionálásra ráengeded, a tested elektromos rendszere felborul és egy XY rezgésben találod magad. Ezen a ponton aggodalom, félelem és szorongás támad fizikai, testi szinten. Mindhárom olyan gyorsan lecsap és akkora hatással, hogy az elméd ijesztő állapotba kerül, mert az új Y ötlet előre visz, az X ötlet pedig visszahúz. A konfliktus elviselhetetlen. Túlságosan félsz ahhoz, hogy előre menj, de nem akarsz már visszamenni sem és nem is tudsz ott maradni, ahol vagy. Gyorsan visszapattanhatsz „a rémület faláról” a rabságba. Ilyenkor általában jó érveket találsz és megindokolod magadnak, hogy miért is jobb neked úgy, ahogy jelenleg van. Az életed azonban csak a továbblépéssel fog emelkedettebbé válni. Mivel sokan nem értik, hogy minden új, nagyobb szintugrás során ezen a folyamaton végig kell menni, ezért továbbra is a régi, kényelmes, megszokott állapotba zuhannak vissza. Még akkor is, ha szenvednek tőle.
- szakasz – Szabadság Ha megérted a folyamatot, ez a megértés lehetővé teszi, hogy előrelépj a növekedés és a szabadság felé. A kétség, a félelem és a szorongás lehet, hogy nem hagy el; a tudás és a tanulás révén azonban tudod, hogy ha kitartasz, eltűnik. Azáltal, hogy folyamatosan kitartasz az Y-típusú elképzelésed, a nagy célod mellett és félelmeid ellenére cselekszel, a feltételek megváltoznak és az új, vágyott valóságod kezd körvonalazódni.
Két lehetőséged van, a döntés a tiéd
A kétely, félelem és aggodalom, amelyet a komfortzónádból való kilépéskor tapasztalsz, arra késztethet, hogy azt tedd, amit a legtöbben tesznek: visszatérsz oda, amit biztonságnak tartasz. Sajnos ez a legveszélyesebb hely, ahol lehetsz, mert ilyenkor nincs növekedés. Tekintve, hogy az univerzumunk úgy működik, hogy ha nem fejlődik valami, akkor az elkezd felbomlani, szétesni. Ezt azért fontos tudni, mert soha semmi sem marad a régiben. Vagy valami nagyobb és jobb felé haladsz, vagy az ellenkező irányba.
Engedd meg, hogy még egy példát hozzak, amely segítségedre lehet abban, hogy a konfliktus állapotán gyorsabban túljuss. Vettünk egy vidéki házat, amit szeretnénk a saját ízlésünkre formálni és jelenleg épp az egyik fürdőszobánk átalakítása zajlik. Hónapokkal ezelőtt gyönyörű látványtervet készítettünk, nemcsak lelki szemeinkkel, hanem már papíron is látjuk hol lesz az új zuhanyzó, a szauna…stb. (Az új Y-típusú elképzelésünk.) Gondolkodtunk róla, tervezgettünk, megvettük az új csempét. Most azonban elkezdődött a munka, leverték a régi csempét, kivették a régi kádat, por, zaj és bizonyos fokú kényelmetlenség. Tudjuk, hogy ahhoz, hogy elérjük az új, vágyott állapotot, össze kell törni a régit, ki kell dobni azt, ami már nem szolgál minket. Ennek ellenére mégis felmerült a kérdés, hogy tényleg megéri ennyit ebbe a házba befektetni? Meg tudjuk csinálni a növekvő költségek ellenére? A konfliktus szakaszába jutottunk. A régi csempét viszont nem lehet visszaragasztani. Egyetlen út van, ha a víziót a szemünk előtt tartjuk! A látványtervünk a fürdő bejárata mellett emlékeztet, hogy tűrjük még az átmenetet a vágyott állapot eléréséig.
Lehet, hogy magánéleti kihívásokkal küzdesz, lehet, hogy munkahelyet kellene váltanod, de félsz elindulni, félsz kilépni. A „rémület falának” megértése nem fogja eltüntetni a félelmet. Bob Proctor és Sandy Gallagher is mindig szembeszállt és szembeszáll vele, amikor új célt tűz ki. Gondolj csak bele! Természetesen értjük és tanítjuk, hogy mi történik ilyenkor, de ettől még át kell menni rajta.
Valójában bárki, aki valaha elért bármiféle eredményt, szembenézett az őt gátló falakkal és amikor sikeresen felülírta régi paradigmáját áthaladt rajta. Ide kattintva töltsd le a grafikus ábrát, ami emlékeztet, hogyan küzdd le a félelmet újra és újra!
